A VMKCS tagjai az előző este megbeszélteknek megfelelően, miután végigszenvedték a délelőtti tanórákat, hazamentek, majd a parkban gyülekeztek, hogy onnan együtt menjenek Grizzlyánékhoz, első bevetésükre. Négy órában egyeztek meg, hogy mindenkinek legyen elég ideje elkészülni. Háromnegyed ötre össze is gyűltek a megadott helyen – persze Grizzlyán otthon maradt a terepet előkészíteni –, csak Barna hiányzott. Csodálkoztak rajta, mert nem volt szokása késni, azon kívül ő lakott a legközelebb a parkhoz. De mivel nem akarták kihagyni a buliból, és mivel nem volt kedvük elmenni hozzájuk, ott maradtak, hogy megvárják, és addig is az előttük álló eseményekről beszélgettek.

– Ki mire tippel, hány Malac lesz odalent? – kérdezte Mester.

– Hát ez jó kérdés… – szólt Bence. – Ugyebár nem láthatjuk át az egész alagutat, mert nincs teljesen bekamerázva… Nem tudom, milyen rendszerességgel osztódnak ezek a dögök, de én úgy saccolom, hogy már minimum 30 van.

– Hát szerintem az kevés – így Vadász. – Vannak azok már vagy százan is.

– Ne már, azért az túlzás – mondta Mester. – Inkább Bencének van igaza. De majd meglátjuk…

– Nézzétek már, mintha Mágnes ülne ott! – Vadász a park másik végében levő pad felé mutatott, ahol Megyimorecz Ágnes nevű osztálytársuk beszélgetett egy másik, számukra ismeretlen lánnyal.

– Igen, az ő – bólintott Bence. – Úgy látszik, mégis van, aki szóba áll vele… El se merem képzelni, milyen sötétség lehet a barátnője fejében is, ha egy ilyen tipikus szőke csajjal, mint Mágnes, egy szinten van agyilag…

– Hát igen… Én már nem tudom, ki adta neki a Mágnes becenevet, de nagyon illik rá. Azon kívül, hogy vonzó, nem is lehet más jó tulajdonságát felsorolni… – mondta lesajnálóan Vadász.

– Szerintem még a Malacok is értelmesebbek nála! – röhögött Mester.

– Ja! Könnyű dolga lenne a Vietnámiknak, ha minden embernek annyi esze lenne, mint neki… – szólt Bence.

– Az a vicces még – így Vadász –, hogy Molnár Laci mennyire bele van zúgva… Pedig az a srác egy stréber – egy agytröszt… Azt hinném, hogy lenézi a csajt…

– Kár, hogy nem vagyunk jóban Lacival, biztos hasznát vennénk az eszének. Tudna segíteni nekünk a VMKCS-ban – mondta Mester.

– Hát éppen meg lehetne a segítségét kérni, mert tényleg okos, de az a baj, hogy állandóan csak Mágnesen jár az esze. Nem hiszem, hogy tudna másra is gondolni – szólt Vadász.

– Meg gondolj csak bele, hogy mit szólna, ha odaállnánk elé, és azt mondanánk neki, hogy segítsen nekünk mutáns Malacokat irtani… – tette hozzá Bence.

– Igaz… – helyeselt Vadász – Nem tudom, volna-e olyan, aki komolyan venne minket, ha ezzel a szöveggel állnánk oda elé…

– Bandi biztos… – szólt vigyorogva Mester.

– Máté-Tóth? Azaz bocsánat… Hogy is mondja a töri tanár a nevét? „Matador”… Hát igen, lehet, hogy hinne nekünk, meg jönne is segíteni, hiszen minden hülyeségre rá lehet venni, de sajnos nem mennénk sokra vele, mivel még a suliba is bepiálva jár… – így Bence. – Ő lenne az utolsó, akit beavatnék ebbe a titokba…

– És kit avatnál be? – kérdezte Vadász.

– Úgy érted, az osztályból?

– Igen.

– Hm, jó kérdés… Nézzük csak, kik is vannak… Végül is most van időnk, míg Barnára várunk, végiggondolhatjuk a dolgot…

– Oké – mondta Mester – Kik a legjobb tanulók, az okosok?

– Csatordai Zseraldin a legjobb tanuló – válaszolt Bence –, de ugye csak azért, mert igazgatóhelyettes az anyja, és azt a tanárt vagy diákot, aki nem esik hasra a kis drágaság eszétől, azt kirúgják a suliból. Ugyanez a helyzet Bernyiscsek Modesztusszal: ő is hiába egy átlagon aluli gyerek, ha egyszer az anyja tanár a fantasztikus Városszéli Általános Iskolában, ráadásul az ofőnk barátnője…

– Amúgy meg Modesztusz Takaró Ivánka haverja, és aki annak a görénynek a körébe tartozik, azzal nem állunk szóba – így Mester.

– Egyértelmű – helyeselt Vadász. – Tehát akkor ilyen alapon kiesik Jablonkay Zámor is. Mondjuk eléggé kitűnne közülünk, már minimum húsznak néz ki – de nem csoda, ha minimum két éve cigizik meg kávézik. Legalább is ennyit vallott be. Az az észkombájn Kappalmayer Romvald is Takaró körébe tartozik, de ő amúgy is olyan bamba, hogy a „haverjai” is csak azért vannak vele, hogy röhöghessenek rajta. Aztán a karvajorrú Szaplonczay Zsadány, akinek beszéd közben úgy ugrál az ádámcsutkája, hogy szinte koppan az állához. Ki van még?

– Galamb Nikodémusz – mondta Bence. – Őt meg csak azért tartják menőnek, mert minden idióta, elmebeteg dolgot megcsinál, amit Takaró kitalál. Ja, és ki ne hagyjuk Kopasz Dánielt!

– Hát persze! – csapott homlokára Vadász. – A kis o-lábú! Komolyan mondom, alá lehetne tolni egy lovat! És az az állandó bamba vigyor a képén… Még jó, hogy alig beszél…

– Meg még ott van Blascsák Ildefonz – szólt Bence.

– Jaj, tényleg! Kutya! Aki mindig pitizne Takaróéknak, de hiába fut utánuk, mert semmibe veszik… – mondta Vadász.

– Hát akkor a fiúk nagy részét kizártuk – így Mester.

– Igen – szólt Bence –, még Visnyai Nikodémusz és Szarukán Ángyán jöhetne szóba esetleg, de szerintem ők nem túl segítőkészek – nem hiszem, hogy egy VMKCS-féle dolog érdekelné őket…

– Mondasz valamit… És a lányok? – kérdezte Vadász.

– Na ne viccelj! – intette le Mester. – Kire gondolsz? Dobroviczki Ifigéniára és Demetrovics Kallisztára, akik szinte össze vannak nőve, mint egy sziámi ikrek, és még a ruhájuk is mindig egyforma? Horpács Emilánára, aki mindig mindenbe beleüti az orrát, és úgy magyaráz, mintha mindenhez értene, és csak azért nem utálják a többiek, mert legalább néha tud humoros lenni? Esetleg a plázacica Kripolszky Jakobinára, akinek legalább 1000 táskája és 67021 cipője van?

– Vagy Nick Emerikára – vette át a szót Bence –, akit azért csúfolunk Macskának, mert mindenen nyávog, semmi sem jó neki? Pawlik Emiliánára, akinek 8 évvel idősebb barátja van, és már gyereket akar szülni? Egyébként is egyedül Holzinger Rufina áll velünk szóba, de ő meg olyan kis elvont, magának való…

– Azt hiszem, igazatok van – mondta Vadász – Senki nincs, akinek el lehetne mondani. Úgy néz ki, a VMKCS taglétszáma öt marad.

– Jó sz*r egy osztályunk van, annyi szent… – összegezte tömören Bence.

– Halljátok, szerintem induljunk most már el Grizzlyánékhoz! – szólt Mester – Ne várjunk tovább Barnára! Majd jön, és ha látja, hogy nem vagyunk itt, tudni fogja, hogy előrementünk! Sőt, az is lehet, hogy ő már egyből odament.

– Jó, menjünk! Mindegy hol várunk rá – mondta Vadász.

Felálltak a padról, és elindultak Grizzlyánékhoz. Ahogy keresztülvágtak a parkon, elmentek amellett a pad mellett, ahol Mágnes és barátnője ült. Odaköszöntek nekik, mire ők vihogni kezdtek, és csuklójukat furcsán rázva integettek a fiúknak, akik alig bírták a röhögést visszatartani. Aztán ahogy tovább mentek, Mester észrevette, hogy az egyik közeli bokor ágai furcsán remegnek. Intett a többieknek, és odamentek. Legnagyobb meglepetésükre Molnár László osztálytársuk bujkált mögötte.

– Mi a francot csinálsz te itt? – kérdezte Vadász értetlenkedve.

– Hát nem látod? Mágnes után szaglászik – mondta röhögve Bence.

– Én nem is… – tiltakozott Laci.

– Hadd segítsünk bevágódni a csajnál! – szólt Mester, majd megragadta Laci vállát, és kirángatta rejtekhelyéről. – Hé, Mágnes! Van itt valaki, aki beszélni szeretne veled!

– Kicsoda? – Mágnes felkelt a padról, és odajött a fiúkhoz.

– Molnár Laci az – mondta Vadász, és az érkező lány elé lökte Lacit.

Mágnes arcáról a hozzá hasonló plázalények értelme sugárzott, Laci feje pedig vörös lett a félelemtől és a gyávaságtól.

– Igen? – kérdezte Mágnes Lacitól.

– Ööö, semmi, én csak a fizika házihoz végeztem méréseket – válaszolta remegő hangon.

– Milyen fizika házi? – vágott közbe Vadász.

– Hát tudod a fizika házi… amit a tanár adott fel múlt héten…

– Még mindig nem tudom, miről beszélsz…

– Tudod, meg kell mérni néhány különböző helyen a levegő radonkoncentrációját… de titeket ez úgy sem érdekel, mert csak szorgalmi… Szóval én csak méregettem itt tök nyugalomban, ők meg azt hiszik, hogy téged kukkoltalak.

Mágnesen továbbra sem látszott az értelem szikrányi jele sem.

– Miért szégyelled, hogy engem néztél? Hát nincs abban semmi, tudom, hogy jól nézek ki. De kár epekedned, van barim – mondta.

– Mi a francod van neked? – kérdezte Mester.

– Hát barim. Tudod: pasim.

– Ja, hogy úgy… Hát Laci, ezt megszívtad. Gyere, mi megyünk Grizzlyánhoz, míg egy úton megyünk, elmesélhetnéd nekünk ezt a fizika házit.

– Már mentek is? De kár! – mondta Mágnes, majd vihogott egyet. – Akkor puszcsika! – köszönt el, majd megfordult, és visszament a barátnőjéhez.

A fiúk elindultak Grizzlyánék felé. Vadász Lacihoz fordult:

– Nyugi, nincs semmilyen fizika házi… – mondta Laci, megelőzve Vadász kérdését.

– Nem azt akartam kérdezni, azzal nem vertél át senkit. Szerintem még Mágnest sem, pedig őt aztán nem nehéz… Viszont nem értem, mit eszel azon a csajon. Egy tipikus szőke liba, akinek a csirkével megegyező intelligenciája van.

– De nem látod benne a szépséget? Gyönyörű. És hidd el, a maga módján okos!

– Fúú, akkor az nagyon el van rejtve… – mondta röhögve Bence.

– Mondok egy tanácsot – kezdte Mester. – Ha ennyire tetszik, menj oda hozzá, és ne csak a bokor mögül leskelődj utána. Ha így folytatod, sosem lesz a tiéd, és csak magadat égeted le. Ennél okosabbnak gondoltunk… És ne aggódj, mi nem fogjuk előled elvenni.

Laci csak bólogatott.

– Lehet hogy igazad van…

– Nem lehet, biztos…

Ezzel el is váltak útjaik.

Oldal : 1 2 3 Megtekintés egyben