– Nekem ne pofázz vissza! – szakította félbe. – Kis k*cs*g! Meggondoltam magamat! Csukja be mindenki a könyvet! Majd fejből leadom az anyagot. Na írjátok! A mai anyag címe a „A Malacok ázsiai alfajai”.

Erre a szóra felkapták a fejüket az AVSZ-esek. Azt hitték, hogy most mindent megtudhatnak ezekről a szeretnivaló állatokról. Ekkor azonban megszólalt a csengő. Senki sem állt fel, mivel már jól tudták, hogy a Biológia Tanár ilyenkor még nem szokta befejezni, és mondani fogja tovább a magáét. Most azonban még jobban felemelte hangját, és azt mondta:

– Na, menjetek szünetre!

– De tanárnéni! – szólt az egyik csodálkozó diák.

– Aki gondolja, annak adok egy kis különórát a szertárban… – mondta a Biosz Tanár.

Senkinek nem kellett többször szólni, a diákok sietve hagyták el a termet.

– Egyetlen egyszer érdekelne minket az óra anyaga, ez meg pont akkor nem fejezi be. Mindegy, majd legközelebb… – jegyezte meg Vadász.

Hamar eltelt a szünet, és a fiúk mehettek vissza a kínpadra. Magyar óra következett, amit az előző tárgyakhoz hasonlóan tiszta szívből imádtak. A magyar tanár, becenevén Szándokán, eléggé furcsa ember volt. Általában egy órára többet tervezett, mint amennyit át lehetett volna venni. Ez még nem is lett volna baj, de a következő órán már az új anyaggal kezdte. Témazáróban pedig persze mindent szó szerint kérdezett. A legidegesítőbb viszont az volt, eszperentéül beszélt, és így is adta le az anyagot.

Az óra a szokásos ütemben haladt, s már majdnem véget is ért, mikor Vadász észrevette, hogy jelez a kommunikátora: több száz Malac jön kifelé Grizzlyánék óljából. Intett a többieknek, hogy baj van. Mester felállt helyéről – amit természetesen a tanár is észrevett.

– Merre, merre? Nem csengettek! – szólt Szándokán.

– Elnézést tanár úr, de nagy probléma van Balmazújvároson. Ettől a maga élete is függhet! – mondta Mester.

– Persze! Eme nem remek telepen ezer esztendeje fellegek zengnek, telepmester tesz el eleget. De e percekben e helyen kell lennetek – mekegett, és közben a kecskeszakállát fogdosta.

– Nem a korrupciós problémáról beszélünk… Mindjárt itt vannak a Vietnámik! – kiáltott Vadász.

– Eme helyen? Ne nevettessetek! Hehe! – röhögött (vagyis röhögve mekegett) – Kelet fele letelepedett emberek?

– Mármint Vietnámi Malacok. – mondta Barna

– Felírjuk a táblára? – kérdezte Bence.

– Nem kell… de ne remegjetek, nem cselekedhet retteneteset egy gyenge serte… Telepedjetek le helyetekre, meg legyetek csendben.

Ekkor hirtelen beugrott egy Malac az ablakon. Mindenki nagyot nézett. Szándokán bebújt a tanári asztal alá, s remegő hanggal kiáltotta:

– Mentsetek meg! Mentsetek meg!

Az AVSZ tagok előkapták a táskák zugaiba elrejtett, kisméretű fegyvereiket, majd szétlőtték vele a Malacot. Elővették a Pentagontól szerzett memóriaátírót, ami egy digitális fényképezőgépre hasonlított, majd védősapkát raktak a fejükre, és törölték a tanulók memóriáját, akik eszméletlen állapotba kerültek.

– Még vagy negyed óra, míg felébrednek. Mit csináljunk a Malactetemmel és a betört ablakkal? – kérdezte Mester.

– Hmm… – gondolkozott Bence. – Áá, meg is van. Mi lenne, ha valamelyik kedves osztálytársunkat megszívatnánk?

– Kurva jó ötlet! – mondta röhögve Barna. – És ki legyen a delikvens?

– Szerintem Kappalmayer simán megérdemelné, a Biológia Tanár máskor mindig megszívatja azt, aki nem úgy viselkedik, ahogy a Törvényben le van írva, ez a mákos meg nem kapott semmit… – mondta Vadász.

– Akkor kap egy jó kis követ a kezébe, és majd elviszi az ablakos balhét – így Grizzlyán.

– És mi legyen a tetemmel? – kérdezte Barna.

– Szerintem szedjük szét egy kicsit, hogy ne lehessen felismerni, ez egy mutáns Vietnámi. Egy-két csaj cuccába rakunk belőle pár cafatot, így Szaplonczayra fog terelődni a gyanú, ő hírhedt arról, hogy úgy szívatja a csajokat, ahogy csak tudja. Ami megmarad belőle, azt kidobjuk az ablakon, a földön lévő vért meg csak fel kell törölni – javasolta Mester. – Persze ezzel nem tűntetjük el teljesen, de úgy sem fog kiderülni, hogy miként került az iskola területére egy szétszedett tetem…

– Kiváló! Legközelebb majd Takaróékról is „gondoskodunk”! Most viszont siessünk, mert a városban Malacok szaladgálnak! – figyelmeztetett Vadász, miután végignézte a kamerák képét.

Miután elrendezték a termet, az iskola aulájába siettek, ahol újabb Malaccal találták szembe magukat. Éppen a mit sem sejtő takarítónőt akarta letámadni, hátulról. Miután végeztek vele, és kivitték a tetemét a másik mellé, szétváltak. Vadász és Barna a központba sietett, fegyverutánpótlásért, a többiek pedig körbenéztek a városban, hogy megnézzék, milyen messze jutottak Malacok. A Petőfi utcán találkoztak, ami Grizzlyánék és az iskola között volt, körülbelül félúton. Miután szétosztották a fegyvereket, egy gyors megbeszélést tartottak.

– Úgy tűnik, nem az céljuk, hogy kijussanak a városból – mondta Mester. – Ehelyett kaja után kutatnak, meg a fajtársaikat szabadítják ki. Az iskolába is a konyha miatt mentek. Jobb is, hogy eljöttünk, a Vietnámik tönkretették az egészet, pedig az volt az egyetlen értelmes hely az épületben. Bezzeg az igazgatóit érintetlenül hagyták, meg az ofő szertárát is…

– És mennyien vannak körülbelül? – kérdezte Vadász. – Mi vagy húsz-harminc példányt láttunk útközben.

– Sokkal többen, két-háromszáz is szaladgálhat az utcákon – válaszolta Bence.

– Ja, úgyhogy ideje lenne elkezdeni ritkítani őket – javasolta Grizzlyán.

– Milyen igaz! – szólt Mester. – Van pár pont, ami stratégiai fontosságú, így megvédésük nagyon fontos. Az első a víztorony. Vadász, te menj oda! Nyírj ki minden közeledő dögöt, nehogy bemenjen akár egy is dagonyázni a friss vizünkbe! Barna, te és Bence véditek a városközpontot, én pedig a központunk környékén leszek. Grizzlyáné az iskola. Gyerünk!

Vadász a víztoronyba betörni készülő Vietnámik látványára érkezett céljához. Azonnal elkezdte aprítani a Malacokat, azonban az egyik a háta mögé került, és megtámadta, jó párszor fejen ütötte. Vadász hirtelen elveszette tájékozódási képességét, és mire feleszmélt, a Malac már Zsíros Mátrix-támadással közeledett feléje. A sertés technikájának fejletlensége miatt könnyen kikerülte azt, és még arra is volt ideje, hogy kommunikátorával rögzítse, ahogyan a Malac az egyik közeli betonfalnak ütközik. Miután elpusztította, körbeküldte a többieknek a videót.

– Ezt jól megszívta! – röhögte Bence a felvételt.

Mialatt a videó futott, Toka Hahsima átvette Grizzlyán elméjének irányítását. Kihasználta, hogy senki sem figyeli a kommunikációs csatornát, és vírust küldött a központi rendszerre. Mindenkinél megszakadt a kapcsolat.

Oldal : 1 2 3 Megtekintés egyben